A görög politika szinte teljesen a szavazói rétegek foglyává vált. A politikai hatalom jól ismert technológiája szerint a parlamenti demokráciában is létezik a szavazatok biztosításának legitim módozata, a kliens-rendszer. A görögök többsége 50 éves kora körül nyugdíjba vonulhatott, és a magas várható élettartamból adódóan, a férfiaknál 78, a nőknél 83 év az átlagéletkor, hosszú éveken át élvezhette az állam gondoskodását. Karamanlisz kormánya az elmúlt évtizedben több tízezer szükségtelen közigazgatási munkahelyet is teremtett választási bázisa kielégítésére, s mindezek eredményeképp alig öt év alatt, 2009-re megduplázódott Görögország költségvetési hiánya.
Az Európát velejéig, de a világot is alaposan megrázó görög gazdasági tragikomikus dráma, máshol talán nem is játszódhatott volna le, kellett hozzá a görög mentalitás.
Az euró, a furcsa pénz
"Furcsa pénznek" nevezte az eurót, majd kénytelen volt korrigálni kijelentését Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök. "Támadás alatt van az euró, mely pénzként sohasem győzött meg senkit sem, mivel nem egyetlen országé, hanem többeké, ezeknek viszont nincsen egységes kormánya, viszonyítási bankja és garanciái sem"- jelentette ki októberben Silvio Berlusconi, aki furcsa és a spekulánsok által támadható valutának is nevezte az eurót. Az olasz miniszterelnöknek teljesen igaza volt, mégis visszakoznia kellett. Egy szakértő ezt nyugodtan kijelenthette volna, de egy eurózónához tartózó ország miniszterelnökének nem engedélyezett nyilvánosan bírálni saját pénznemét.
Közismert közgazdasági tény, hogy pénzt csak monetáris és fiskális eszközrendszerrel lehet fenntartani. Az euró esetében a közös monetáris politika megvalósult az Európai Központi Bank létrehozásával. A közös fiskális politikáról, egyeztetett adórendszerről, közös pénzügyminisztériumról azonban már nem sikerült megegyezniük az eurót bevezető államoknak. A válságban mutatkozott meg, hogy a hiányzó pillér miatt igen instabil is lehet az euró. Az eurózóna rendszere belülről, kívülről feszült, és nem volt meg az eszközrendszer, mellyel ezeket a feszültségeket kezelni lehetett volna. Mint minden túlfeszített rendszernek, az eurozónának is valahol pattannia kellett. Akár a túlfeszített lánc, az eurozóna is a leggyengébb ponton pattant. Kissé meglepő volt, hogy a közös európai pénzbe oly sokat befektető és abból oly nagy nyereséget realizáló németek eléggé lazán reagáltak a baj első jelei után. Pár éve még úgy gondolták, rendezze minden ország saját pénzügyi problémáit. Utóbb rájöttek, hogy a dominóeffektus miatt egy kis ország csődje esetében is nagy árat kellene fizetniük. Emiatt hozták létre a németek és a görögök másik nagy hitelezői a franciák a gigantikus méretű görög mentőcsomagot. A német polgárok szívük szerint nem szavaztak volna meg egy eurócentet sem a “csaló és lusta” görögöknek, a gazdasági és politikai elit azonban világosan látta az egész Európát fenyegető hosszútávú kockázatokat és veszélyeket, így a görög mentőcsomagot símán kiszavazta a Bundestag.
A görög vétek
Minden egyénnek, de minden nemzetnek is joga van a saját sorsáról dönteni, még akkor is, ha hibás döntést hoz, ez a demokrácia alapja. Egy demokratikus országban alku van a nép és a politikai elit között: a politikai elit beleegyezik a négyévenkénti számonkérésbe, cserébe pedig négy évig a nép nevében dönthet. A görögök találták ki a demokráciát kétezer évvel ezelőtt, csak emlékeznek még rá, hogyan kell gyakorolni. Ezért sokakat meglepett, hogy a demokrácia szülőföldjén történt meg a parlamentáris demokrácia játékszabályainak kijátszása a legfőbb döntéshozók részéről.
Izlandról alig tudtunk valamit, pedig ez a 300 ezer embernyi sziget létrehozott három olyan bankot, amelyeknek sikerült félrevezetni fél Európát. Majd amikor éppen ocsúdni kezdett volna a világgazdaság az izlandi pénzügyi sokkból, a szigetország beterítette a fél kontinenst vulkáni hamuval. A görögök most nem hamut, hanem kamut zúdítottak Európára, államilag támogatott hazugságáradatot a pénzügyi helyzetükről, amellyel becsapták az uniót és a hitelminősítőket is. A legtöbb görög igaz nem gazdagodott meg ebből, de egyesek valószínűleg zsebre tették annak a temérdek pénznek jó részét, amivel az unió támogatta az országot. Az olajmágnások, a hajóflották tulajdonosai a válságok ellenére hipergazdagok maradtak, de azoknak is bőven jutott az uniós forrásokból, akik most foggal-körömmel ellenzik eddigi jövedelmük csorbulását, mint például a görög közalkalmazottak és a fiatal nyugdíjasok népes serege.
Napról napra derülnek ki újabb részletek arról, hogyan vándoroltak Görögországban az államnak járó pénzek magánzsebekbe. Évtizedekig épültek paloták a tengerparton, a szigeteken, a nagyobb városok közelében építési engedély nélkül és anélkül, hogy a tulajdonos egyetlen drachmát befizetett volna az államnak. A jövedelemeltitkolás az adófizetés elkerülése céljából igazi iparág volt, melyben az egyház is aktívan részt vett: hamis bizonylatokat állítottak ki az egyházi szervek, arról hogy a leggazdagabb görögök hatalmas pénzeket adományoztak az egyháznak, azért, hogy adómentességet élvezhessenek. Az már talán nem is meglepő, hogy minden képviselőnek járt egy állami luxusautó.
Idén egy németországi kutatóintézet matematikai statisztikai módszerekkel elemezte tízegynéhány európai ország költségvetési számait az elmúlt évtizedre vonatkozóan. Az elemzésből kiderült, hogy a költségvetésekben az egyes számok gyakorisága nem véletlenszerű, ugyanis a pénzügyi tételeket kifejező számsorokban egyes számok gyakoribbak, mint más számok. Csak a görög költségvetésekben fordultak elő a számok látszólag megmagyarázhatatlanul egészen más gyakorisággal, mint a többi örszág költségvetéseiben. Ez azt bizonyítja, hogy a görög költségvetések nem valódi mennyiségeket fejeztek ki, hanem számokat kitalálva fabrikálták őket.
Mentőöv a görögöknek
Az európai mentőcsomag lényege, hogy a görögöknek elengedik összesen 100 milliárd euró tartozásukat, és kapnak még egy 140 milliárdos kölcsönt is. A pénznek azonban az utolsó centig megmondják a helyét is: minden kiadásukat Brüsszelből ellenőrzik. A görög emberek lényegesen kevesebbet fognak keresni, sokkal több adót fognak fizetni, és egy csomó görög állami tulajdont el kell adniuk. A mentőcsomaggal a jelenlegi 160%-os GDP arányos államadósság, egy elviselhetőbb 120%-ra csökkenne.
Pontosan három napig dacolhatott Papandreu az EU és a világ nagyhatalmaival, népszavazási javaslatot lobogtatva. A görög miniszterelnök népszavazási ötlete után rögtön jött az ultimátum: amíg nem lesz egyértelmű a görög álláspont, egy eurócent sem fog érkezni. Szavazni pedig lehet, de az eurózónából való kilépés az EU-ból való távozást is maga után fogja vonni. Ezután visszakozott a görög kormányfő, és az ellenzék is megpuhult. Mindenki tudta, hogy európai pénz nélkül még a referendum megtartásáig sem bírja ki Görögország.
"A görög kormány tehetetlenségét látva néha az az érzésem, hogy Franciaország és Németország jobban akarják a megmentésünket, mint mi magunk" - írta egy görög újságíró.
A magyar média Magyarországon élő görögök rokonait is megszólaltatta. Egyikük azt mondta, nyilvánvaló, hogy "nem kellett volna ennyi kölcsönt kérni, és a közalkalmazottak is túlságosan jól élnek az országban”. Hozzátette ugyanakkor, a németekre nagyon haragszik, mert most követelik a pénzüket, holott a második világháború után nem fizettek tisztességes jóvátételt Görögországnak, például, az elvitt aranykészletért. A megszólaltatott szerint azonban félő, hogy ha csőd lesz, vagy az ország kilépne az eurózónából, nyugdíjat sem fog kapni. Tehát így sem jó, úgy sem jó.
Egy ötvenegynéhányéves nyugalmazott kamionsofőr is nyilatkozott a BBC-nek: “50 ezer eurónyi megtakarításomat Svédországba vittem, itt előbb-utóbb becsődölnek a bankok. Csak azt csodálom, hogy ezt még nem látja mindenki.”
